MARICA GRÓFNŐ bemutató a Győri Nemzeti Színház színpadán

2026.04.28 Kókainé Ibolya

A győri Marica grófnő egy fantasztikus, látványos, lendületes, nagyon tartalmas előadás. Mindenképpen olyan élmény, amire ha nyitott szívvel ül be bárki, nem tud pozitív élmény nélkül kijönni, mert vagy a zene, vagy a díszlet, vagy a színészi teljesítmények, vagy maga a hatás, de valami mindenképp megfogja benne. A különleges atmoszférájú előadás hazánk színházi életének három nagyformátumú, kiemelkedő intellektuális tevékenységet folytató teátrumának igazi közös örömünnepe.

Az igazi klasszikus operett felvirágoztatása, a mai ember számára is befogadhatóvá tétele az évad utolsó Nagyszínpadi bemutatója, mely hármas koprodukcióban készült. Hiánypótló operett előadás a hazai zenés színházi életben.

Különleges, kiemelkedőnek számító, három intézmény közös együttműködése keretében valósult meg a Győri Nemzeti Színház a „Zene mindenek felett” szlogen alatt futó évadának utolsó nagyszínpadi bemutatója, Kálmán Imre klasszikusa, a Marica grófnő.

A vizualitásában és zeneiségében is nagyszabású alkotás az együtt gondolkodás jegyében a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház, a Székesfehérvári Vörösmarty Színház és a házigazda Győri Nemzeti Színház közös produkciójaként valósult meg. Az előadás színvonalát emeli a klasszikus értékek tisztelete, mégis a mai embernek is befogadható korszerű varázslat, a felerősített érzelmek kavalkádja. Mészáros Tibor rendező elgondolása szerint a cél egy igazi színpadi mese létrehozása volt, amely túllép a hagyományos operettes sémákon, egy varázslatos és elemelt állapot megteremtésére törekedett. Ebben az előadásban a karakterek magukkal hordozzák a legmélyebb drámai érzelmeket, miközben az operett műfajához hű, szórakoztató humor is maximálisan jelen van.

A vizuális élmény is ezt a különleges emelkedettséget szolgálja. Horesnyi Balázs díszlettervező munkája eredményeként a színpadkép alapvetően egy rendkívül letisztult, elegáns teret alkot. Már a díszlet önmagában is mesemondó. A Decsényi kastély igazi elefántcsont palotaként tárul a néző szeme elé, ahol a fehér és a gyöngyház színek dominálnak, mindezt pedig egy elegáns mélykék háttér keretezi. A díszlet, a rendezői és tervezői elgondolás némi túlzással, a hatalmas szófa és sakkfigurák „bevetése” felerősít minden apró színészi gesztust és lelki rezdülést, teret engedve a sokszínű karakterek kibontakozásának.

Ezt az izgalmas kettősséget tükrözik Cselényi Nóra jelmeztervező munkái is. A jelmezek tiszteletben tartják a hagyományos operett-vonalat, megőrizve a klasszikus korhűséget. A színpadon megjelenő úri nép és a paraszti világ klasszikus korhű öltözetei beleillenek ebbe a letisztult, mégis dekoratív mesevilágba. Az előadás fényét emeli a látványos, grandiózus koreográfia. A műfajra jellemző lendületet és dinamikát Katona Gábor elképzelése alapján valósították meg. A zenei vezető: Silló István karmester keze alatt úgy szólal meg a Győri Nemzeti Színház zenekara, ahogyan azt talán Kálmán Imre is szívesen hallaná, a kotta iránti tisztelettel, szép összhangban, telítetten, dinamikus, lendületes előadást vezényel.

Sokan mondják az operettre, hogy „könnyű műfaj”, andalító szórakoztatás, szinte már meseszerű fordulatokban bővelkedő történetek, varázslatos muzsikával fűszerezve, hogy elterelje a néző figyelmét abban a három órában a hétköznapi gondokról… A Marica grófnő valódi mondanivalóját, és az operett, mint műfaj jelentőségét Csikós Attila írótól szebben összefoglalni nem lehet:

„…e „könnyednek” ítélt műfaj, s annak e legendás remeke, a Marica grófnő száz kaccsal nyúlik a valóság felé, s képes a meséből fakadó utógondolatok, s a legőszintébb és életszerűbb érzések kimondására – az élet, a túlélés reményét, az emlékek tisztaságát s a közös sors szenvedélyét, a szerelem mámorát mutatja és adja nekünk.”

Csikós Attila ( Író, dramaturg )

Kálmán Imre művei úgy tárják elénk a meséknek ezt a csodálatos birodalmát, hogy közben dalait átitatja életbölcsessége, életigenlése. Operettjei a való életből vett történetek örök érvényű mondanivalóval szerelemről, emberségről, erkölcsről, tisztességről, barátságról… Több mint mese: reményt, vigaszt, felüdülést nyújt. Ezzel a többlettel a „könnyű műfaj” máris fajsúlyossá válik. Ezt a művét a szerző 10 évvel a Csárdáskirálynő után írta, és míg az a legtöbbet játszott darab, a Marica a legkedveltebb műve, igazi Hungarikum. Etalon az operettek világában. A legéletszerűbb, legszebb történet, csodálatosan megkomponált zenével, különlegesen szépséges hegedűszólóval, nagybőgőtől kísérve, ami simogatja az ember szívét rendesen… és olyan szépséges nagy dalokkal, mint a Hej cigány, Ringó vállú csengeri violám, Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket, Ne szólj kicsim, ne szólj, vagy a Szép város Kolozsvár…

A Marica grófnő Kálmán Imre egyik legsikeresebb operettje. Gyönyörű dallamokban és viharos szenvedélyekben gazdag remekmű, mulatságos epizódok és tomboló szenvedélyek hullámvasútja.

A Marica grófnő igazi, hamisítatlan, nagyoperettekre jellemző történet, ahol a primadonna és a bonviván egymásba szeret, majd bonyodalmak után egymáséi lesznek. A bonyodalmat azonban ebben az esetben nem a társadalmi különbségek okozzák, mint Kálmán Imre más műveiben, például a Csárdáskirálynőben, hanem a hazugságokba való belegabalyodás és az ebből egyenesen következő félreértések.

A darab Kálmán Imre legizgalmasabb és legkedveltebb műve, ami nem csoda, hiszen egy slágerekkel teli, különleges, ma is aktuális történet elevenedik meg különböző, saját maguk gyártotta hazugságok hálójában vergődő szerelmesekről. A saját családi vagyonának nyakára hágó, gróf Endrődy-Wittenberg Tasziló szorult helyzetében Erdélyben, a Decsényiek ősi birtokán vállal gazdatiszti állást, Török Béla álnéven. Minderről mit sem tudva, érkezik haza a birtok úrnője, Marica, hogy eltemetkezzen a vidéki magány csendjében, mivel minden kérőjében hozományvadászt lát, elhíreszteli, hogy jegyese lett egy Zsupán Kálmán nevű bárónak. A két lelkileg sérült ember egymásba szeret. Közben persze felbukkan a Marica által csak kitalált Zsupán Kálmán is, aki ugyan Tasziló jó barátja, és kedvéért vállalja az álruhát, de ebben a "jelmezben" beleszeret barátja húgába, aki persze mit sem ért az egészből. Marica és a "gazdatiszt" sok-sok konfliktuson kell, hogy átessenek, míg legyőzik önmagukat, és győzedelmeskedik végül a szerelem. Ez a darab nagyon jó példája annak, hogy a hazugságok útján haladva hogyan lehet egyre inkább belegabalyodni a saját magunk szőtte hazugságáradatba egyre távolabb kerülni a boldogságtól. A darab szép bizonyítéka, hogy a vágyainkért akkor is megéri küzdeni, ha előtte helyrehozhatatlan hibákat hibákra halmozunk. A darab igazi mondanivalója talán az, hogy önmagunkkal szembenézni játszmák nélkül hatalmas bátorság, de megéri az erőfeszítést, ha a boldogsághoz vezető út őszinteséggel van kikövezve.

Marica grófnő: Haraszti Elvira, Zavaros Eszter

A bemutató első szereposztása szerint Maricát Zavaros Eszter alakította volna, de sérülése miatt a premieren Haraszti Elvirát láthatta a nagyközönség.

Haraszti Elvira csodálatos énekhanggal megáldott fiatal tehetség, aki a darabban primadonnaként mutatkozik be. Eddig a nagyérdemű többnyire az operett műfaj egy másik szerepkörében, szubrettként láthatta leginkább. Olyan szerepekben ismerhette meg a közönség, mint a Leányvásár Bessy-je a Fedák Sári Színházban, vagy a Marica grófnő Lizája, vagy a Csárdáskirálynő Stázijaként a Rátonyi Róbert Színházban, nem olyan rég pedig a Veszprémi Petőfi Színház színpadán a HIPPOLYT a lakáj Julcsájaként élvezhette csintalan játékát. Ezekben a szerepekben igazi tűzről pattant életélvező lányokat, egyszerű, nagyon vidám teremtéseket alakított, a szubrett szerepkör minden sajátosságát maximálisan kiaknázva. Az operettek egyik legnépszerűbb női karakterszerepében tündökölt, mindig egy élénk, talpraesett, csintalan kicsit komikus fiatal lányt jelenített meg. Nagyon eltalált, örömteli alakításokkal szórakoztatott. Ezekhez a karakterszerepekhez képest hatalmas változás egy előadás „első hölgyének”, primadonnájának előlépni, teljesen más megközelítést igényel mind játékban, mind énektechnikailag. Első nagy primadonna szerepében Ábrahám Pál Viktóriájában nemrég sikerrel mutatkozott be a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban.

Haraszti Elvira Marica grófnője egy szeszélyes, kicsit önző, magának megkülönböztetett bánásmódot követelő személyiség, akinek megvan a magához való esze, aki nagyon is két lábon áll a földön. Kissé távolságtartó játéka nagyszerűen illik a férfiakban csalódott dámához, hihetővé téve ezzel, hogy önmaga elől is menekül. Friss lendülete, játékos energiái új dimenziókat nyitottak Marica számára.

Szemmel láthatóan élvezte a szerepet, nagyon jól állt neki a szerelemtől elzárkózó, kicsit gúnyos, ám mégis törékeny, esendő nő ábrázolása, aki hol tüzes, máskor pedig, mint a jég. Hangja különlegesen szépen szólt, betöltötte a termet. Hangi adottságai már most is tökéletesek a szerepkör betöltésére, a kor előrehaladtával, a megszerzett tapasztalattal pedig igazi primadonna válhat majd belőle. Marica az operett irodalom egyik legkülönlegesebb, legösszetettebb és legnehezebb primadonnaszerepe, mert érzelmileg, énekben, karakter megformálásban is hatalmas jelenlétet igényel. Érdekes lehet ezt az izgalmas szerepet Haraszti Elvirától egy év elteltével is megnézni, bár már most is derekasan helyt állt.

Tasziló gróf: Dolhai Attila, Bakos-Kiss Gábor

Dolhai Attila nem először bújik a magát tiszttartónak kiadó Endrődy-Wittenberg Tasziló gróf, alias Török Béla jelmezébe, de még mindig úgy énekel, mint legelső alkalommal. Nem is tudom, van e még ilyen nem mindennapi bonviván, akinek nemcsak szép a hangszíne, hanem aki ilyen tökéletesen érhető és jól értelmezett szöveggel, biztos magasságokkal, könnyedén dalol. Már Tasziló első nagy slágere, melyet nem egy egyszerű dalként, hanem jellemrajzként adott elő a „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket” akkora tapsot kapott, ami jól megalapozta a közönség lelkesedését. Valami ilyesmire gondolhatott José Carreras is, amikor egyszer úgy fogalmazott az éneklésről: „a legfontosabb ezen a pályán lélekből énekelni”.

Az első felvonás fináléját, „Hej, cigány” és a második felvonás csodaszép duettjét is „Ne szólj kicsim, ne szólj, csak hallgass, úgy válaszolj” ugyanilyen magas hőfokú tolmácsolásban hallhatta tőle a nagyérdemű. Egy karizmatikus, tiszttartóvá „lealacsonyodott” mégis határozott gróf az ő Taszilója, aki a családi vagyon elherdálása miatti szégyenében, testvéri szeretetből egy gróf számára méltatlan helyzetbe sodorja magát. Nagyon jól állnak neki a sírva vigadós jelenetek. Dolhai játékával érzékelteti, hogy az álruhába bújt gróf egy elegáns lélek, aki erőszakkal erőltet magára alázatot. Mély drámaisággal játszott, éreztetni tudta a közönséggel a megalázott ember tehetetlen dühét és fájdalmát. A hangja erősen, szépen szólt, váratlan magasságokat énekelt ki. A testvéri szeretet drámai ábrázolása megható, katartikus erejű. Dolhai Attila bonvivánként uralta a színpadot tartásban, eleganciában, játékban, hangban egyaránt.

Liza: Buvári Lilla, Mózes Anita

Buvári Lilla Lizája kedves, bájos, csivitelő, remekül él a karakter lehetőségeivel. A szubrett és a táncoskomikus felelősek a jókedvért az operettekben. Ebben a darabban azonban a szubrettnek a főszereplő bonvivánnal is majdnem ugyanannyi közös jelenete van, mivel ő Tasziló húga. A testvéri szeretet ábrázolásából adódik, hogy Liza karaktere egyensúlyoz a húgocska drámai jelenetei és a szerelmes leányzó vidám pillanatai között. Buvári Lilla egyszerre tudja hozni az üde, bájos, bolondos, kicsit naiv kislányt, aki ábrándozik, pillangókat kerget, egy álomvilágban él, de a szerelmes nőt is.

Báró Zsupán Kálmán: Hajdu Tibor, Gyimesi Ádám

Hajdú Tibor tudásához hűen kihasználta a táncoskomikus szerepkör adta lehetőségeket, melynek feltétele a kiváló mozgáskultúra és tánctudás, a megfelelő énektudás és komikusi véna, ezeknek Hajdú Tibor maximálisan a birtokában van. Nagyszerűen rajzolta meg a hetyke kuruc figuráját, aki engedelmes kiskutyaként követi Lizácskáját, közben pedig megdolgoztatta rendesen a nézőközönség nevető izmait, egyszerűen lubickolt a szerepben. Egy nagyon szeretnivaló, csibészes figurát formált meg, egy lazán csetlő-botló karaktert. Megtalálva a helyes egyensúlyt, hogy játéka ne legyen sok, ne fulladjon olcsó ripacskodásba. A drámaiság és a huncutság kézen fogva jár kettősük szerepformálásában. Liza és Zsupán egyszerű, de nagyon kedves karakterek, akik senkinek sem akarnak ártani és legfőbb tulajdonságuk, hogy mindketten nagyon szerethetőek a szerepben. Jól állnak egymásnak.

Dragomir Populescu Moritz herceg: Ungvári István

Ungvári István Dragomir Populescu Moritz herceg szerepében tobzódott, látszott rajta, hogy imádja, ahogy kicsit akcentussal beszélhet. Populescu Moritz herceg nem csak kanári sárga jelmezével, annál sokkal színesebb egyéniségével is kiemelkedett az előadásból. Finoman megrajzolt karaktere nem csak megjelenésében sárgult, de az irigységtől is, mert szíve választottját más karjaiban látta. Sajátos, fanyar, szarkasztikus humorral komédiázta végig az előadást. Imádni való bolondozásával, hangszínével, hanghordozásával, mozdulataival egyaránt alátámasztotta a herceg nem éppen erős intellektusát. A félbolond, de Maricáról annál inkább álmodozó herceg karaktere pedig nagyon illett hozzá.

Cuddenstein Chlumetz Cecília hercegnő: Agócs Judit

Agócs Judit Cecília hercegnőként a megtestesült elegancia és ezzel együtt a megtestesült jóság. Előkelő megjelenése, hiteles játéka, a makacs szerelmesek összeboronálása tökéletes, olyan „mindenki nagynénije” karakter, akinek minden megnyilvánulása alátámasztja a szerepét. Határozottságával, furfangos gondolkodásával fölé kerekedett mindenkinek.

Kudelka főkomornyik: Pörneczi Attila

Kudelka a darabban a vicces szituációk kialakításáért felelős karakter. Egy bizalmi beosztású férfi a legrégebbi és legmegbízhatóbb alkalmazott, aki ismeri a család kényelmetlen titkait. Kínosan igyekszik utánozni az elit viselkedést, öltözködést, beszédstílust, komolyságba csomagolva fantasztikus humorát a közönség legnagyobb megelégedésére.

Manja: Hagen Orsolya, Berkó: Móczár Bence

Mindketten hiteles, valódi, hamisítatlan autentikus cigányt formálnak, akik a saját értékeik szerint élik az életet. Manja a cigánylány szerepében Hagen Orsolyának a figura misztikusságát szépen sikerült érzékeltetnie. Berkó szerepével összhangban szólítja meg a zenekari árokban muzsikálókat: „Banda játszatok!” Kedves színfoltjaik a történet mesélésnek.

Mihály, öreg huszár: Vincze Gábor Péter

Vincze Gábor Péter az öreg Mihály szerepében megbízhatóan hozta a jópofa, gazdájához hű karaktert, aki a később kifejezést mindig rosszkor érti meg.

A győri Marica grófnő egy fantasztikus, látványos, lendületes, nagyon tartalmas előadás. Mindenképpen olyan élmény, amire ha nyitott szívvel ül be bárki, nem tud pozitív élmény nélkül kijönni, mert vagy a zene, vagy a díszlet, vagy a színészi teljesítmények, vagy maga a hatás, de valami mindenképp megfogja benne. A társulat igazán kitett magáért, hogy a közönség jól érezze magát és szemmel láthatőan ők is ugyanúgy élvezték a játékot.

A darab végén fogalmazódott meg a gondolat, hogy milyen fontos szerepe van ma az operettnek nem csak a szórakoztatásban, hanem a tanításban, a nevelésben, hiszen a mai társadalomból lassacskán kivesző alapvető emberi értékeket közvetít, olyanokat, mint álhatatosság, becsület, őszinteség, önbecsülés, együttérzés.

Minden szereplőnek óriási köszönet jár azért, hogy ilyen elementáris erővel, hittel tanítottak emberséget, elfogadást, szeretetet, kitartást és nem utolsó sorban becsületet az életté varázsolt színpadon. Köszönet az alkotóknak azért, hogy nem csupán lefújták a port egy régi operettről, hanem annak üzenetét új köntösben tették mindenki számára befogadhatóvá. Nagyon jól ráéreztek, nem elég átértelmezni a mondanivalót, nem kell új köntösbe öltöztetni, modern helyszínekre vetíteni a darabot. Sokkal inkább elválaszthatatlan egységgé kell válnia az üzenetnek, a díszletnek, a helyszínnek, a zenének és a művészeknek. A rendezés tökéletesen tudatában volt, ha nem ez történik, nem telik meg a levegő azzal a különös, lélekmelengető érzéssel, melyet a néző újra és újra látni akar majd. Ez az érzés késztette azután a bemutató közönségét a darab csodálatos fogadtatására, a szűnni nem akaró ovációra.

A Marica grófnő különleges atmoszférájú előadása hazánk színházi életének három nagyformátumú, kiemelkedő intellektuális tevékenységet folytató teátrumának igazi közös örömünnepe az operettet szerető közönséggel egységben.

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: Győri Nemzeti Színház Hivatalos oldala

4K Media Studio & Péter O. Jakócs

Dolhai Attila Hivatalos Oldala / Vass Antónia

Szereposztás

Marica grófnő: Zavaros Eszter, Haraszti Elvira

Tasziló gróf: Dolhai Attila, Bakos-Kiss Gábor

Liza: Mózes Anita, Buvári Lilla

Báró Zsupán Kálmán: Hajdu Tibor, Gyimesi Ádám

Cuddenstein Chlumetz Cecília hercegnő: Agócs Judit

Dragomir Populescu Moritz herceg: Ungvári István

Kudelka főkomornyik: Pörneczi Attila